A föveny hercege 3.
Az a koktél majdnem cigányútra ment, a lány kijelentése megdöbbentett. Talán, ha nem árulja el, miféle estének nézek elébe máshogy alakulnak a dolgok, de nem készültem fel olyasmire, mint egy swinger klub. Amikor hallottam régebben az efféle helyekről, azt gondoltam, hogy egyszer ki kellene próbálni, még sem éreztem megfelelőnek az időt.
Gyáva vagy – visszhangzott az elmémben, de nem érdekelt igazán, Evelynt eltoltam magamtól, tőle is elment a kedvem. Kikászálódtam a sarokból, nem tudom miből gondolta a vendéglátóm, hogy jól fogom magam érezni a Millenniumban.
Az aranymetszés - az elv, ahogy felépül a világ
Egy káprázatos, 3 perces kisfilm az aranymetszésről, mint sokaknak, nekem is a kedvencem.
Egy csodálatos dolog, talán a legnagyobb ami létezik, és itt van a szemünk előtt csak látni kell, ez az amire az egész világ épül. A geometria, mint Isteni megnyilvánulás, a magasabb létezés mintázata.
Egy csodálatos dolog, talán a legnagyobb ami létezik, és itt van a szemünk előtt csak látni kell, ez az amire az egész világ épül. A geometria, mint Isteni megnyilvánulás, a magasabb létezés mintázata.
Restart karmic - 3. a fejezet
Aznap este vastag falap került a két kabin közé, két napig nem láttam Viljamit. Bebeszéltem magamnak, hogy ennek rendkívül örülök, ugyanakkor minden neszre, és ajtónyitásra megremegtem, mert azt hittem ő látogat meg, de csak Marvin jött, az ír asszony. Ő hozott nekem enni, és inni, de beszédbe elegyedni nem sikerült vele, katonásan szűkszavúan fejezte ki magát. Cseppet sem nyugtatott meg, hogy a földim, olyan kemény kőből faragták az akaratát, mint a gránit. A nőt talán pontosan ugyanúgy ejtették rabul, mint engem, és arra kényszerítették, hogy vegye fel a barbár szokásokat, öltözéket, és szolgálja a kalóz hódítókat.
Bloggerverseny - eredményhirdetés
Először is szeretném megköszönni mindenkinek aki indult a versenyen, még úgy is, hogy ismeretlen vagyok a bloggerközegben, ismeretlen, mint Frank-Misa Niobé, és anyám közben jött betegsége, és hirtelen bekövetkezett halála miatt, igen kevés helyre vittem el a felhívást.
Igazából meg kellett volna hosszabbítanom a versenyt, de így is értékes írások érkeztek, és ahhoz még nem igazán szedtem össze magam, hogy több tucat novellát olvassak át, és véleményezzek. Így hát maradt az eredeti kiírás.
A díjazott pályaműveket a Páholy menüpontra kattintva érhetitek el, az írók blogjának linkjével együtt.
A föveny hercege 2.
A két fiú románcba bonyolódása folytatódik...
 |
| Feron |
Majd szétvetett az
ideg, amikor megtudtam, hogy a hengerfejre több, mint egy hetet kell
várnom, így sikerült rábeszélnem Feront, hogy fizethessek a
szállásért, és az ellátásért. Nehezen ment bele, de végül
annyira nevetségesen alacsony összeget mondott, hogy tudtam, nem
vesz komolyan, de valamennyire mégis megnyugodtam.
Restart karmic 2. b fejezet
– Átkozott viking barbár, eressz el, de azonnal!A férfi úgy tett, mintha nem hallana semmit, meglepődésnek nyoma sem látszott, azonban a vaskos ajkai felfelé szaladtak, gúnyos mosolyra görbültek, mintha mindvégig tudta volna, hogy bámulom őket. Nem hagytam abba a szitkozódást azért sem, nekik se legyen kellemes, és zavartalan a kedvük. Viljami végre rám nézett, amitől megrázkódtam, pedig csupán villantott rám egy félmosolyt, majd elkomolyodott, mert a nő, aki egy pillanatra szintén felém fordult, az ágyékához hajolt, hogy a szájával kényeztesse.
Gyötört a bűntudat, amiért olyan ostobán viselkedtem, már tudtam helytelenül döntöttem, mert a várban kellett volna maradnom, hogy az asszonyok élén harcoljak, de legalábbis tartsam bennük a lelket. Aggódtam apám és a népünk miatt, Konrádért is, könnyeket láttam magam előtt, füstölő házromokat, üszkös maradványokat, hallani véltem a nők sikolyait, a barbárok győztes mészárlásának hangját. Síró gyermekek arca kísértett, felelősnek éreztem magam a szenvedésükért.
Árnyjáték
Éjszaka terül el gondolataimban
nem kelt a reggel, hold-alak az enyém,
dantei tájakon bolyongok szédülve,
kabátzsebemben haldokló gyermekfény.
Restat karmic - 2. a fejezet
---– A viking kutya, a tengeri szemét, Viljami hadüzenete, készüljünk a harcra! – zengett az Omeggek vezetőjének hangja. Apám rezzenéstelen arccal hordozta körbe a tekintetét, a szemében lángolt a harag, végigfutott a hátamon a hideg, a karomon felborzolódtak a pihék, a félelemtől is, hogy elveszíthetem.
Csak bámultam és nem győztem csodálkozni, az élő történelem részesévé lettem, akár egy időutazó, aki csapdába esett. Az ír beszéd furán hangzott, és bár tudtam már nincs kegyelem, ott maradok az idő kelepcéjében, mégis folyton összehasonlítottam a huszonegyedik századi élettel az ottanit. Bár nem ismertem a társadalmi szokásokat, semmit igazán, mégis rendkívül ingerszegénynek éreztem az akkori létet, pedig csak az első napomat töltöttem ott. Megfájdult a gyomrom, elkapott a letargia.
Vajon mi ezeknek az embereknek az életük
értelme, milyen céljaik vannak a háborúskodáson,
és a mindennapi betevő megszerzésén kívül? Létezhet
boldogság a középkorban? - Ilyen
és ehhez hasonló kérdések, fogalmazódtak meg bennem, míg kábán
figyeltem és hallgattam apámat, és a katonáit. A férfiak mind
több bort vedeltek, kezdték levetkőzni az illemet, egye többen
fogdosták a cselédlányok fenekét, egy, két lovag elragadtatva
magát, az ölébe húzta egyiket, másikat, míg a lányok
viháncoltak.
A
fáklyák és gyertyák tompán, kísértetiesen világították be a
helyiséget, furcsa árnyakként vetődtünk a terméskövekre, a
hangok öblösen csengtek a térben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
