A föveny hercege 2.

A két fiú románcba bonyolódása folytatódik...

Feron

Majd szétvetett az ideg, amikor megtudtam, hogy a hengerfejre több, mint egy hetet kell várnom, így sikerült rábeszélnem Feront, hogy fizethessek a szállásért, és az ellátásért. Nehezen ment bele, de végül annyira nevetségesen alacsony összeget mondott, hogy tudtam, nem vesz komolyan, de valamennyire mégis megnyugodtam.

Kevésbé zavart a helyzetem, kettőnk viszonya, mert folyton arra gondoltam, hogy másfajta fizetséget szeretne. Tudtam, hogy nem szokott hozzá a visszautasításhoz, mivel olyan delejes kisugárzással rendelkezett, és mellé annyira szép volt, hogy még belőlem, a színtiszta hetero férfiból is csodálatot váltott ki. Ő pedig meglovagolta a külseje adta lehetőségeket, anélkül, hogy undorítóvá, vagy ellenszenvessé vált volna, semmit sem rontott rajta, mert egyenes, nyílt, szókimondó maradt, akár egy gyermek, és pont olyan pimasz, mint egy ellenállhatatlan tinédzser.

A főnököm amint megtudta, hogy a szigeten rekedtem és, hogy oda a riport, lekiabálta a fejem, de valahogy nem tudott meghatni, megleptem magamat is, amikor elküldtem a fenébe, széles mosoly jelent meg az arcomon. Már régóta tartoztam neki ennyivel. El is határoztam, hogy lazábban veszem az élet nevű dolgot, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy befásuljak.

A napjaim nézelődéssel teltek, a sziget főterén vásároltam Ben kalauzolásával, a helyhez és klímához illő szerelést, pár apróságot a szüleimnek, és a testvéreimnek. Megnéztem a nevezetességeket, az ottani lányokat, de leginkább a partra jártam ki, nagyokat úsztam, és élveztem a semmittevést. Csupán Feron kutyája ragaszkodott hozzám, hűségesen követett mindenhová. Az okos szemeiben megértés ült, nem is értettem mivel váltottam ki a barátságát, miért tett úgy mintha a feladata lenne, hogy vigyázzon rám.

A vendéglátóm került, talán szégyellte azt a rövid csókfélét, ami ha eszembe jutott megborzongtam valahányszor, és szörnyen bűnösnek éreztem magam, pedig semmit sem követtem el. Ha néha megpillantottam, amint jött, ment, próbáltam vele szóba elegyedni, az elmaradt sakkpartit is felajánlottam, de kínosan éreztük magunkat mindketten, a levegőben lógott egyfajta feszültség.

A harmadik nap éjjelén történt, hogy álmomban szeretkeztem egy gyönyörű, hosszú combú lánnyal, akit imádtam érinteni, vele lenni, a tengerhez hasonlító illatát, a bőre melegét, ugyanúgy a napszítta, szőke tincseit. Amikor azonban a szemébe pillantottam, meglepődtem, nagyon ismerős ismeretlennek tűnt, és ahogy alaposabban megnéztem, Feron vonásait véltem felfedezni, az arca egészen úgy festett mint az övé. Ekkor nagyon megijedtem, és azonnal fel is ébredtem, valósággal sokkolt a dolog. Dühös lettem, amiért ilyesmit álmodtam, amikor világéletében a lányokat imádtam, jobban zavart ez az álom annál, mintsem ne foglalkozzam vele, saját magam előtt is szégyelltem.

Kapkodtam a levegőt, a bőröm sütött a forróságtól, a merevedésem miatt szorított az alsóm, amint pedig a szemem megszokta sötétet, a vendéglátómat fedeztem fel a nyitott erkélyajtónál, cigizett és engem bámult.

– Jézusom! Minden vendégeddel ezt csinálod? Meglesed őket alvás közben?

– Nyugi újságírókám, csak gyönyörködtem kicsit, azt hiszem nagyon szépet álmodhattál. – A könnyű szél besodorta a kinti buja virágillatokat, a lenge függöny lágyan himbálózott. Feron szőke angyalnak tűnt, aki éberen vigyáz rám az éjszaka leple alatt is. A Hold megvilágította a kontúrjait, és érthetetlen módon haragudtam, hogy csak annyit látok belőle.

Feljebb húztam a takaróm, nehogy észrevegye milyen állapotban vagyok, majd felkattintottam az mellettem lévő olvasólámpát. Azonnal beittam a látványát, mintha a szomjam csillapítanám. A fiú elegáns fehér inget, sötét nadrágot, öltözetéhez illő lakkcipőt viselt, ha lehetséges ez a szerelés még inkább visszaadta azt a finom vagányságot, amely jellemezte őt. Rettenetesen jól állt neki, nyúlánk, de férfias alakját kiemelte, vállig érő haja összefogva, a helyes arc így még inkább érvényesült.

Nem válaszolt nekem, azonban kioltotta a cigijét, bekapott egy rágót, majd beljebb lépett a szobába.

– Miért vagy így öltözve? – szegeztem neki a kérdést, akár a féltékeny feleség.

– A sziget egyetlen extrém bárjában lógtam, azért. Oda nem engednek be akárhogy, és ott dolgozik az egyik legjobb barátom.

– Szóval most értél haza?

– Pontosan, de annyira kiabáltál, hogy átmásztam saját erkélyemről, megnézni mi van veled.

– Én nem emlékszem…

– A nevemet kiabáltad, azt hittem, hogy baj van. – Így már értettem a helyzetet, el is pirultam, amint eszembe jutott az álmom.

– Azért kösz.

– Hoztam hidegtálat. Nem megyünk le enni?

– Ilyenkor? Biztos fáradt vagy.

– Inkább fel vagyok pörögve. Túlléptem a holtponton, semmi kedvem aludni.

Örültem a meghívásnak, ugyanis majdhogynem biztosra vettem, hogy addig direkt került. Ezért igent mondtam a kora hajnali evésre.

– Muszáj így bámulnod? – Feron leplezetlenül szemrevételezte az alsógatyás alakomat, mintha szintén a látványom után szomjazott volna.

– Nem tudlak, nem észrevenni – felelt higgadtan. – Nekem éppen olyan vagy, mintha te egy bombázó csajt látnál kimászni az ágyból majdnem semmiben. – Elvörösödtem a bóktól, nem értettem miért hagyom, hogy mindez megtörténjen, miért nem lázongok, és hagyom, hogy a szavai hatása alá kerüljek. Nem esett le, hogy jól esik, legalábbis nem vallottam be magamnak.

– Nekem ez új – dünnyögtem, miközben gyorsan magamra vettem a kezem ügyébe kerülő első pólót, csakhogy ne legyek zavarban.

Csendben étkeztünk a konyhapultnál ülve, mint két régi ismerős, jól esett Feron közelében lenni, megnyugtatott a látványa, a társasága. Mintha visszakaptam volna valamit, amit régen elvesztettem.

Sosem így képzeltem egy feminin, homofób pasit, mindig azt hittem, hogy mindegyik ellenszenves, hajtűdobáló, vagy nem is tudom. Éppen erre gondoltam, amikor a fiú nekem szegezte a kérdést.

– Olyan átszellemült az arcod, kíváncsi lennék, mire gondolsz. Elmondod?

Az ásványvizes poharamat forgattam a kezemben, miközben kiengedtem a tüdőmből a hirtelen beszívott levegőt, kibámultam a nyitott ablakon, lassan várható volt a napfelkelte. Nem tudtam, hogy nem-e az atmoszféra felelős azért, hogy furcsa kötődést érzek a fiú iránt.

– Tulajdonképpen...rád – vallottam be.

– Komolyan? – kerekedtek el a szemei. – De hát miért?

– Mert sosem gondoltam, hogy érdekel egy meleg srác személyisége. Hogy kedvesnek, kellemesnek találom a társaságát. Hogy szeretek vele lenni, és bánt ha haragszik rám. – Ezt nem akartam így kimondani mind, de kibuggyant, mint a felfutó kása. Közben persze majd elsüllyedtem magam előtt is, érthetetlenek találtam, miért vagyok annyira elgyengülve a másikkal szemben. A kapcsolataimban sokkal határozottabban, felszínesebben és keményebben viselkedtem, sosem adtam ki magam egészen, mindent lehetett rám mondani, de hogy nyálas lennék, azt biztosan nem.

– Úristen – könyvelte el – hát köszönöm. – Közben fülig pirult. – Gyere el velem holnap a Millenniumba.

– És az milyen hely?

– Az elit bár, amiről meséltem.

– Gondolod, hogy nekem való? Végül is rám férne a szórakozás, mert most, hogy válok, eléggé magam alatt vagyok, és...

– Egyszer érdemes kipróbálni, én sem megyek mindig, de néha szükségem van rá. Különösen a VIP vendégeknek járó extra szolgáltatás érdekes, de nem is mondok többet, majd eldöntöd, érdekel-e.

Többet nem tudtam kihúzni belőle a hellyel, és az extrákkal kapcsolatban, pedig éreztem, hogy összefügg a szexel az egész dolog. Ennek ellenére tudni akartam, mi vár majd ott rám, izgalommal töltött el az este lehetősége. Egész nap feldobott hangulatban jártam, keltem, alig vártam az indulás pillanatát.

A halvány pink inget dacból pakoltam be, akár egy kabalát, sokszor magammal hordtam az útjaim során, még együtt vásároltuk Cicelinnel, és ő gyűlölte, míg én azért is ragaszkodtam hozzá. Sosem viseltem, akkor azonban úgy véltem elérkezett a megfelelő pillanat. A sötét nadrághoz azt vettem fel, és igen jól állt a majdnem fekete hajamhoz, kiemelte bőröm friss barnaságát, és nemhogy furán festettem a nőies színben, hanem férfiasabbnak látszódtam, mint bármikor.

A frizurámmal is akartam valami szokatlant, a tincseimet lezseléztem, pedig addig ellenszenvet éreztem a lenyalt hajviseletek iránt, jól állt, és így akartam elmenni az új barátommal szórakozni. Az összhatás persze dzsigolós lett, mégsem bántam, a tükörből egy szemtelen, fiatal, erős szexuális kisugárzású pasas nézett vissza rám, akinek a szembogárában ugyan ott ült némi keserűség, de a felfedezni vágyás ugyanúgy. Feron hasonlóan öltözött fel, mint előtte nap, csak másik inget viselt, megállapítottam, hogy összeöltözött, jó páros vagyunk.

Indulás előtt ráhangolódtunk valamelyest az estére, elfogadtam Feron titkos összetevőjű koktélját, ami a Volumen névre hallgatott. Ekkor tudtam meg, hogy a srác mielőtt a szigetre költözött véglegesen, bármixerként kereste a kenyerét egy luxushajón. A házat az apjától örökölte, akit szörfös balesetben vesztett el, huszonhárom éves, és másfél éve él abból, hogy turistákat fogad a házában a szezon ideje alatt. Kíváncsi lettem a családjára, hol él az anyja, vannak-e testvérei, de a szomorúság, ami a hatalmába kerítette, eltántorított attól, hogy további kérdéseket tegyek fel neki, úgy buli előtt.

– Nem tudom mit itattál velem, de madarat lehetne velem fogatni.

– Semmi különös nem volt benne, elhiheted – kacsintott rám, miközben gyalogosan igyekeztünk a sziget belseje felé. A girbegurba hangulatos utcákat róttuk, és ahogy mind beljebb értünk, egyre városiasabb környezet fogadott minket, az esti szürkületben több ember rótta az utcákat mint nappal, megkezdődött az éjszakai élet.

Átvágtunk a főtéren, már vártam, melyik épület lesz a miénk, de meglepetésemre Feron tovább vezetett engem, a sziget ellenkező szeglete felé, pont az egyetlen hegynek az aljához, amit másnap terveztem majd megmászni.

– Itt van az elit bár? – adtam hangot a csalódottságomnak.

– Aha, majd meglátod, kicsit el van dugva, mert tudod, ez nem a köznépnek lett kitalálva.

– Izgalmas, nem mondom – pillantottam a vulkáni eredetűnek tűnő sziklafalra, a gyérülő füves részre, a préri jelleget felvevő vidékre.

– Nem lehet, hogy túrabakancsot kellett volna vennünk a szerelésünk helyett? – Biztos látszott rajtam a kiábrándultság, valami egészen másra számítottam. Kezdtem azt gondolni, Feron talán a bolondját járatja velem.

– Várd ki a végét Deniel, ne légy türelmetlen! Különben még megsértődöm, hogy nem bízol bennem.

Feron egyszer csak félretolt két bokrot, ami meglepőn nagy és aszfaltozott tisztást takart. A parkolóban luxusautók sorakoztak, és néhány taxi, felfedeztem két frakkba öltözött, cigarettázó egyént is, mielőtt a sziklába vájt hatalmas ajtót észrevettem.

Feron becsengetett, én pedig izgultam, hogy miféle katakombába fogunk jutni. Amikor megjelent az öltönyös öregúr, majdnem eltátottam a szám, ahogy akkor is, amikor beléptünk az elegáns, sima falú, márványpadlós előtérbe.

Amint kinyílt a fekete ajtó, maximálisan ötcsillagos helyen találtam magam, olyan amerikai, harmincas éveket idéző feelinggel, ami a nagyvárosokban is ritka.

Feron fürkészve figyelt, mit szólok hozzá, csak bólintottam mosolyogva és csettintettem is.

A zenegép, a vörös márvány, tükör, és üvegbárpult káprázatosan nézett ki, a bőrborítású boxok, az emeleti karzat, a nyomtatott képek a falakon, és a zongorája mögött ülő zenész is remek összhangot adott.

– Jó ízlése van a tulajdonosnak, de ez dúsgazdagoknak való hely. Nem hiszem, hogy sokan megengedhetik magunknak.

– A pénz miatt ne legyen gondod, a ház vendége vagy, úgy intéztem.

– Kedves tőled, nem is tudtam, hogy befolyásod van, csak azért mert egy barátod itt dolgozik.

Feron csak mosolygott, nem akartam neki magyarázkodni, hogy a cukorgyári részvények egy ötöde az enyém, csak dacból nem szoktam kivenni az éves részesedésemet. Nyugodtan élvezhettem volna a milliomosok színvonalát, ha úgy akarom, de azt gondoltam, jobb ha minél kevesebben tudják, hogy gazdag családból származom, nehogy ez miatt másképp bánjanak velem.

A felénk forduló elegáns nők és férfiak szintén úgy néztek ki, mint akiket skatulyából húztak ki. Feron úgy ismerte a helyet, akár a tenyerét, előre köszönt nekünk a személyzet, a fiú pedig úgy tett, mintha otthon lenne. A rendelésünk után nem kellett fizetnünk, nem is várta tőlünk senki, mintha minden ingyen lenne a számunkra.

Feront kimentette magát egy időre, engem a félreeső boxban hagyott, koktél, ásványvíz és kaviár kíséretében, míg őt az emeletre vezette a csinos hoszteszek egyike. A lányok, akik a vendégek szórakoztatására alkalmaztak, mind tollas díszt  viseltek a hajukban, neccharisnyát, bőrfűzőt, remekül kiemelve csodás alakjukat, kerek popsijukat, aki felvette őket dolgozni, biztosra ment…

Odafent két úriember várta a barátomat, hivatalosnak tűnt a találkozó, mert kezet is fogtak, mint akik akkor találkoznak először. Sajnos utána elvesztettem őket szem elől, a fenti boxokra nem lehetett onnan rálátni. Éreztem, hogy odafent szobák is vannak, de nem akartam arra gondolni, hogy Feron esetleg szexügyben találkozott a két pasival. Fogalmam sincs miért jutott ez eszembe, de egyre nyugtalanabb lettem, és már álltam fel, hogy megnézzem mit csinál, amikor megjelent mellettem a csodás, szőke szépség, Evelyn, aki felajánlotta, hogy szórakoztat.

Nagy kék szemei Feronéra emlékeztettek, csivitelős, bájos életvidám lányt ismerhettem meg a személyében. Evelyn azt hiszem kurva volt, de egyáltalán nem érdekelt akkor. Tetszetős arca, kerek mellei - amelyek igen közel kerültek hozzám már az első percekben -, a hosszú combjai, és a kemény feneke, mind, mind a kedvemre való.

– Cseppet sem túlzott Feron, csoda helyes pasi vagy – mosolygott, majd bátran az ölembe ült, átkarolta a vállam, és belecsókolt a nyakamba. Hagytam, elhatároztam elveszem, amit ad, ha már ennyire rám gerjedt, amúgy is régen voltam nővel.

Kemény fenekével fészkelődött picit, előre-hátra csúszott a combjaimon, amitől azonnal merevedésem lett. Felnyögtem, olyan ősien, és kiéhezve, azt gondoltam jó estének nézek elébe.

– Menjünk fel – kértem tőle, abban is reménykedve, hogy megpillanthatom Feront.

Ő azonban megrázta a fejét, és újfent elmosolyodott.

– Nem lehet, annak a főnököm nem örülne. Itt kell csinálnunk, jól tudod drága, hogy ez egy swinger klub!

Folyt. Köv. :)

© Niobé