Aki születik
egyszer meg is hal, és bár nehéz elfogadnunk, sajnos mindannyiunk
életében megtörténik, hogy temetnünk kell. Ha szülőt
veszítünk, ami egy életre szóló trauma, előfordulhat, hogy mi
magunknak, a testvéreinknek, a megmaradt szülőnek kell intézkedni
a temetésről.
Ilyenkor fontos az
összefogás, a kisebb sérelmek félretevése, egymás támogatása.
Együtt könnyebb.
A kórházi
látogatások során elgyengülünk, alig van erőnk, elesett
állapotban, csövekkel, pelenkában, magatehetetlenül látjuk
sokszor így a szerettünket, ami nagy lelki megrázkódtatás
látogatásról, látogatásra.
Fontos, hogy a
beteget nyugtassuk meg, biztosítsuk róla, hogy biztosan minden nap
megy hozzá valaki, és ha tudjuk, napjai vannak hátra, mondjuk meg
neki, hogy ne izguljon miattunk, erősek vagyunk, összetartunk a
többiekkel, ha hívja a fény, hát menjen. Rendben lesz minden. Ez
nagy megkönnyebbülés neki. Akkor is mondjuk el ezt, ha a beteg
nincs magánál, nem tud beszélni, mert lehet, hogy hallja ettől
függetlenül.
Én napi több órát
töltöttem anyukám mellett, mert nem mindig volt magánál,
beszélni egy-két szót tudott csak, de amikor ezt elmondtam neki a
halála előtt pár órával, azt mondta, jól van...Előtte való
napokon biztattam, hogy meg fog gyógyulni, de akkor még azt is
hittem. Erőt adtam neki, a jelenlétemmel segítettem. Legyőztem a
félelmemet, a gyengeségemet, rosszullétemet, és naponta többször
is bementem hozzá.
Amikor megkapjuk a
telefont a kórházból, és közlik velünk, hogy meghalt a
szerettünk, alig fogjuk fel, alig értjük.(Én nagyjából, reggel
fél hét felé kaptam a telefont.)Megkértek fáradjak be az elhunyt
holmijaiért, és fáradjak be majd a kórházi irodába is, vigyem a
szükséges okmányokat. Rám várt a feladat, hogy felhívjam apámat
és a húgaimat, és közöljem, meghalt anyánk.
Az iratokat a
középső húgom hozta be, de nem bírt velem jönni a kórházba,
mert rosszul volt...Én is rosszul voltam, de aznap tízkor ott ültem
az irodában szédelegve, nem látva a könnyeimtől.
Amit be kellett
vinni: az elhunyt anyakönyvi kivonatát, házassági anyakönyvi
kivonatát, személyi igazolványát, tajkártyája is, és a lakcímkártyáját. Megkérdezték mi
volt a legmagasabb iskolai végzettsége, pontos címe anyámnak,
munkája. Öt percen belül visszaadták az iratokat, egy gépelt
példánnyal együtt, amivel azt mondták keressek fel egy
temetkezési céget, de mielőtt hazamegyek, menjek le a patológiára,
és egyeztessek a patológussal, mikor viszem a ruhát, amiben el
lesz temetve anyukám.
10 perc múlva a
patológián voltam, csengetni kellett, majd elég hamar be is
engedtek. Furcsa bűz terjengett, a hideg is kirázott. Az egyik
ajtóra fel volt írva: tároló, gondolom anyukám is ott feküdt a
hidegben.
A patológus
megkérdezte, hogy lesz a temetés, hamvasztás, vagy koporsós.
Pislogtam, nem tudtam mit mondjak, valamit motyogtam. Majd közölte
velem a fiatalember, hogy Hétfőre vigyek be 27 ezer forintot, és a
ruhát. (Minden kell, csak cipő nem. Tehát alsónemű, nőnek melltartó, felsőruházat, nadrág vagy szoknya, értelemszerűen zokni, vagy harisnya, férfinak alsó, ing, nyakkendő, öltöny, zokni.)
Megkérdezte melyik
temetkezési vállalat fogja temetni. Mindezt 3 órával azután,
hogy megtudtam, anyám meghalt, és Péntek volt. Megjegyezte azt is,
hogy látja ragaszkodok ahhoz, hogy anyámat ne boncolják, (ő kérte
anno) akkor maximum Kedd reggelig maradhat a test, semmiképpen sem
tovább, addig el kell, hogy vigyék.
Aznap nem intéztem
semmi mást, járt az agyunk a fájdalom közepette, mert váratlanul
ért minket a dolog. Kimentem apukámhoz, és a két húgomhoz, apám
erősnek mutatkozott, és vigasztalt minket.(Én városban lakom, ők falun.)
Szombat reggel már
mindenki intézkedett volna, apám a sírhelyet akarta szervezni, a
misét, a papot, én elmentem a temetkezési vállalathoz, de rá
kellett döbbennem, hogy azok hétvégén zárva vannak, csak
ügyeleti számot lehet hívni, és érdeklődni. Hát nem
érdeklődtem, semmit nem sikerült intéznünk a hétvégén.
Hétfőn megjelentem
nyolckor a patológián, éppen hogy odaadtam a ruhát, közölték
velem, hogy hiába írtam alá a papírt, anyukámat mégis
felboncolják. Ordítani tudtam volna. A patológus felhívta az
osztályos orvost, de az ragaszkodott a boncoláshoz.
- Nagyon fog
látszani?- kérdeztem hüppögve.
- Á, a koponyája
félbe lesz fűrészelve, de majd úgy fésüljük a haját, hogy ne
látsszon…-Pontosan ezt a választ kaptam. Közölte velem a
patológus, hogy a boncolás Szerdáig bármikor meglehet, pontos
időpont még nincs, de addig nem is adják ki a testet, legelőbb Szerda
délután.
Ja, és arra külön
nem kell fizetni tárolási díjat! Érdekes, nem?
Kilencre jött a
húgom, irány a temetkezési vállalat. Hozzáteszem, hogy soha nem
temettünk ennyire közeli családtagot, ahol nekünk kellett mindent intézni, nem tudtunk, mit hogyan kell.
Kiválasztottunk egy
közepes árkategóriájú koporsót a húgommal, mert apámnak a
temetés másik részének szervezése maradt, időpontokat
egyeztetni, a papot felkeresni, a rokonságot értesíteni, stb.
Nagyon segítőkészek
voltak, rendesek, mi kóvályogtunk, ők felajánlottak egy
csomagot, de lehetett variálni, a koporsóra másik keresztet
kértünk, másik fejfát választottunk, nem a csomaghoz tartozó bélést, szebbet,
ami nekünk tetszett. Itt a piszkos anyagiak, nem kerültek annyira
vészesen sokba, mint sokan mesélik,,,
Az iroda munkatársa
azt mondta, nekik csak Csütörtök nem jó, mert sok temetésük van akkor, de bármelyik más napon mehet a dolog. Szerdán akartuk elsőre, a
hölgy rutinosan szervezett, felhívta a patológiát, mikor vihető
el a test, ott közölték újra, csak Csütörtöktől, tehát
Szerdai temetés kilőve. Azon kívül a temetkezési vállalatnak anyakönyveztetnie kell az elhunytat, anélkül nem lehet eltemetni. Az is valamennyi idő.
Felhívta a kis falu
papját is, mivel anyukámat odatemetjük ahol lánykorában élt,
ahol fekszenek a szülei is, rokonai is. A pap kijelentette, hogy
Csütörtök jó lenne neki, de az ugye a temetkezési vállalatnak
nem volt jó, de Péntek-Sz-Vasárnap nem lehet mert húsvét...Így
csak jövőhéten temetik, de nyugodtan bízza rá magát mindenki a
szervezőkre, nekik ez a munkájuk, meglepően hamar meg lehet a
temetés, és az ügyintézés is.
Az árban benne van
az időpont leszervezése, tárgyalás a patológiával, a pappal, anyakönyveztetés, a koporsó, és minden kellék, hogy elmennek az elhunytért a kórházba, és
amíg nem lesz a temetés, tárolják, majd kiviszik a temetőbe a temetés
napján, és kiássák a sírhelyet, majd betemetik a szertatás
után. Végül leteszik a fejfát…
Tehát erre számíthatsz, hogyha a hozzátartozód kórházban hal meg.
Ilyesmiről nem szívesen beszél az ember, de hozzátartozik az élethez, éppen úgy, mint a születés, ezért osztottam itt meg a fájdalmas tapasztalatomat, síratós részletek nélkül.
Tehát erre számíthatsz, hogyha a hozzátartozód kórházban hal meg.
Ilyesmiről nem szívesen beszél az ember, de hozzátartozik az élethez, éppen úgy, mint a születés, ezért osztottam itt meg a fájdalmas tapasztalatomat, síratós részletek nélkül.
A koszorúkat,
sírcsokrokat, meg lehet csináltatni plusz pénzért a temetkezési
vállalatnál, és ki is viszik a temetésre. Ha máshol csináltatod neked kell gondoskodnod róla, hogy a temetésig elkészüljön, és érte menj a szertartás napján lehetőleg, hogy az elő virág ne hervadjon el. (A műanyag az nagyon ronda és snassz, szerintem.)
Egy 25 szálas,
szegfűből készült csokor ára 12 ezer, dupla annyi virággal, 20
ezer, másik virággal drágább. Legdrágább a fehér rózsás,
450-650 forint között mozog szála...
Egy kisebb,
szerényebb temetés misével, zenei csinnadratta nélkül (mi nem
akartuk, minél rövidebb temetést szeretnénk, hogy ne fájjon
annyira sokáig, és túl legyünk rajta) 400 ezerből meg van
szűken, ebédeltetés, felhajtás nélkül.
2 megjegyzés:
Nem lehet könnyű ilyesmiről írni, de jól tetted, hogy kiírtad..
Anno, amikor apám meghalt, csak annyit észleltem belőle, hogy az egyik pillanatban kint ült a folyosón mosolygósan, a másik pillanatban pedig zajlott az urnaföldelés. Azt hiszem, akkor fogtam fel, hogy többé nincsen, a legnehezebb szerintem.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire komplikált, ezen meg kiakadtam "Á, a koponyája félbe lesz fűrészelve, de majd úgy fésüljük a haját, hogy ne látsszon". Eszem megáll mennyire modortalan, érzéketlen emberek élnek a földgolyón!!!
Ölellek és részvétem.
Köszönöm szépen.És öllelek én is.
Megjegyzés küldése